Válságban a víz
Ismét itt van egy zseniális üzleti fogás, menedzsment-praktika, tőzsdei manipulációs biznisz.
De így is mondhatjuk: válságban terem az igazi menedzser.
Mert ugyebár teher alatt nő a pálma, ilyenkor lehet „kényszer" alatt nagyokat kigondolni, merészeket álmodni és cselekedni. Többnyire mások kárára.
Annyit beszéltünk róla, hogy a globális válságok – értve ez alatt a klíma- és gazdasági válságot – legérintettebb stratégiai fegyvere az édesvízkészlet lesz, hogy akadtak is, akik ebbe mélyen belegondoltak és cselekedtek. Privatizálni a vizet – ez itt a megoldás. Csak az igyon, akinek adunk. Jó pénzért.
Kíváncsian várom, mikor tesznek lakatot vagy húznak kerítést az erdei, jól megközelíthető források köré.
Aztán, ha ez megvan, jöhet a levegő, majd a kertünk földje, csak akkor és azt termelhetünk, amit menedzsmentileg szabad.
Kútásókra, kútfúrókra most jó idők jöhetnek: lehet, hogy tele lesznek megrendeléssel családi házasok, hétvégi kistelkesek megrettent tőzsdeellenzőitől.
Azért, addig is, tegyünk az önellátásunkért még egy picit: igenis járjunk forráshoz vízért, ültessük be kertünket konyhanövényekkel is, ne csak muskátlikkal, gyűjtsük az esővizet, ha van elég füvünk, tartsunk kecskét, és újabb autó helyett spóroljunk kútra. Mindez kerül majd annyi fáradságunkba, hogy ne legyen elég időnk a TV-ben a katasztrófamozit és az ál-jóhíreket nézni-hallgatni.
Tax Ágnes
A cikk, ami a fenti gondolatokat ihlette