Megújuló tüzelőanyagok – biodízel
A biodízel különböző (C15–17H31–35COOCH3) nyílt láncú szénhidrogének keveréke. Főleg növényi, kisebbrészt állati zsiradékokból állítják elő, hagyományosan úgy, hogy a zsiradékokat (olajokat) metilalkohollal (metanollal) reagáltatják. E folyamat mellékterméke a glicerin. A finn Neste Oil cég közelmúltban kidolgozott, alternatív eljárásában az olajokat hidrogénezik. Ennek hatására a zsírsavak a paraffinhoz hasonló szénhidrogénekké alakulnak (ez az ún. „megújuló dízelolaj"), a glicerinből pedig propángáz lesz.
A biodízel üzemanyagként a „normál" dízelhez hasonlóan használható, leginkább meleg éghajlaton, mivel már -10°C-on megdermed. Mivel feltapad az edények falára, csővezetékben gyakorlatilag nem szállítható. A hagyományosan gyártott biodízelből átlagosan 93%-kal több energia nyerhető vissza, mint amennyi az előállításához kell.
A biodízel fő nyersanyagai növények: a repce (a repceolaj jelenlegi hozama hektáronként 3600 liter), a trópusi jatrófa (Jatropha curcas) a napraforgó, a szója és a kókuszpálma terméséből üthető olaj. Az állati nyersanyagok közül a vágóhídi hulladék zsiradéknak van kimutatható szerepe.
A világ pálmaolaj-termelése 2006-ban. A legnagyobb termelő Indonézia, 15 900 000 tonnával, a többiek ennek százalékában
A gyártók Európában (az atomerőműveit éppen bezáró) Németország biodízel-gyártását tekintik modell értékűnek, főleg azért, mert az EU csaknem teljes adómentességet adott a német és brit biohajtóanyag-gyártóknak, és ettől a termelés gazdaságos lett. Most éppen azon aggódnak, hogy ez a rendszer „adózáspolitikai kényszer áldozatává válik", magyarán, hogy nekik is kell majd adózniuk, és akkor mi lesz a jó kis üzletből.
A bioüzemanyagok (nemcsak a biodízel) előállításának legalapvetőbb problémája, hogy velük élelmiszereket égetünk el, mi több: úgy, hogy előtte költséges folyamatokkal ehetetlenné tesszük őket. Ráadásul a biodízel kémiailag sokkal kevésbé stabil, mint az ásványolajból finomított dízelüzemanyagé. Ennek okai a zsírsavaikban gyakori telítetlen szén-szén kötések, következményeként pedig a fecskendőkön és a motor egyes alkatrészeiben koksz képződik, nehezítve az üzemeltetést. A kiváló üledékanyagtól gyorsan eldugulhatnak a dízel-szűrők. Különösen rossz az ún. száradó olajok (mint például lenmagolaj) stabilitása2.
Egy nagyobb utasszállító repülőgép nagyjából 16 kilométert tesz meg egy tonna üzemanyaggal. Egy tonna biodízel körülbelül 140 000 kókuszdióból állítható elő, pedig ezeket akár meg is ehetnénk.
Még olyankor is, amikor a leendő üzemanyagot nem élelmiszerből, nem takarmányból, hanem valamilyen ipari növényből állítjuk elő, azok termesztése is más mezőgazdasági kultúráktól vesz el termőhelyeket. 2008-ban szerte a világon mintegy 40 milliárd liter bioüzemanyagot termeltek – ennek durván 90%-a volt bioetanol, a többi jórészt biodízel.
oszlopdiagram ide: Biodizel_production.jpg
(ábramagyarázat) A világ biodízel-termelése 1991–2005 között
2011-ben már 90 milliárd liter bioetanolt és 21 milliárd liter biodízelt állítottak elő. Ez a három évvel korábbinak több mint a duplája, ezen belül a biodízel a korábbi érték két és félszerese. E „fejlődés", szakszóval a termőhelyi konkurencia egyenes következményeként 2006 és 2010 között, tehát mindössze négy év alatt az élelmiszerek világpiaci árindexe 65%-kal(!) nőtt.
Így jár az, aki eltüzeli az ennivalót ahelyett, hogy megenné. Hogy jól értsük: azért támogatjuk a bioüzemanyagok termelőit, hogy többet kelljen fizetnünk az élelemért. Ettől a többlettől – valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk – százezrek halnak éhen évente, és milliók süllyednek a szegénységből nyomorszintre.
Egy jó hír: némely algafajok az olajos magvaknál ötször több zsiradékot halmoznak fel szöveteikben. Feldolgozásuk egyelőre még a mai, támogatott árakon se gazdaságos, de már kutatják, hogyan tehető azzá3.
Hivatkozások:
1 — Kovács Lajos: Megoldható-e az emberiség üzemanyagszükséglete bioüzemanyagokból? c. esszéjének vonatkozó részeit felhasználva. Megjelent: Kovács Lajos (szerk.): Száz kémiai mítosz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011. ISBN 978 963 05 9164 5 p. 165–169.
2 — Jobbágy Péter: Bioetanol? Biodízel?
3 — Kocza Zoltán: Az algabiodízel még nem az igazi
Fügedi Ubul