Arany: tiltakozni könnyű, bányászni nehéz

Önmagukat környezetvédőnek nevező hivatásos tiltakozó szervezetek sorozatos demonstrációkat szerveznek a verespataki aranybánya újranyitása ellen. Így például:

• Csíkszeredán a Zöld SzékelyFöld Egyesület,
• Bukarestben a Zöld Erdély Egyesület

demonstrált. Hatvanhét(!) magyar civil szervezet kérte levélben Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, hogy a párt miniszterei ne engedélyezzék a cianidos aranybányászatot.

Eközben Verespatakon a helyiek a bánya megnyitásáért tüntettek, mert az remélik, hogy ott munkához juthatnak. A Greenpeace-aktivistái Borbély László romániai környezetvédelmi miniszter irodájában tiltakozásuk sajátos jeleként leláncolták magukat, társaik pedig "Ciánveszély Romániában! RMDSZ, ne áruld el Verespatakot!" feliratú óriásplakátokat helyeztek ki a román-magyar határátkelőkhöz és a ferihegyi reptérre vezető úton; ilyen sajátos módon avatkozva az erdélyi magyar pártok politikai csatározásába.

A hivatalos tiltakozó szervezetek ürügye, hogy 2000. január 31-én átszakadt az Aurul bányavállalat nagybányai tározójának gátja, és százezer köbméternyi cianiddal szennyezett víz zúdult a Lápos folyóba, majd onnan a Szamosba. Az általános magyar töketlenkedés részeként a szennyezett vizet nem terelték ki, ciántartalmát nem közömbösítették, úgy hogy az egész bejutott a Tiszába. Ott kiirtotta a folyó állatvilágának nagy részét (csaknem 1500 tonnányi állatot) - azért nem többet, mert példamutatóan sikeres vízkormányzással a Tisza-tó élővilágát gyakorlatilag sikerült megmenteni (és elég sok hal ki tudott menekülni a kisebb mellékvizekbe). A katasztrófa hatására jelentősen fejlesztették a katasztrófavédelem honi intézményrendszerét. Emellett masszív baromságokat írtak (és írnak máig) a ciános ár után állítólag visszamaradt nehézfém-szennyezésről, olyannyira, hogy a kormány tudományos kutatókat bízott meg annak kimutatásával. Ki is mutatták, hogy nem maradt vissza semmi ilyesmi - de mint tudjuk, az elkötelezett híveket a tények nem befolyásolják..

2010 májusában az Európai Parlament határozatban indítványozta, hogy az EU-ban rendeljék el a ciánalapú bányászat általános tilalmát. Az Orbán-kormány 1911. augusztus 3-án úgy döntött, hogy Magyarország teljesen elutasítja a cianidos aranykitermelést. Magát a tilalmat azonban azóta se rendelte el senki, és ez nem véletlen. Ahhoz, hogy megérthessük, miért is, ismerkedjünk meg legalább változatosan azzal, mi is ez az arany, és miért kell nekünk úgy voltaképpen?

Az arany a periódusos rendszer 79. eleme. Vegyjele Au, atomsúlya 197; fajlagos tömege 19,3; olvadáspontja 1063°C. Nemesfém, azaz nagyon kevéssé reakcióképes. Vegyületei gyakorlatilag nincsenek, bár egyes nemes-, illetve színesfémekkel - kiváltképp az ezüsttel, illetve a rézzel - jól ötvözhető. Az arany és az ezüst ötvözete az elektrum - egy elektrumból készült korona fajlagos tömegének kiszámolásához kellett Arkhimédésznek a később róla elnevezett törvényt felfedeznie.

Éppen mivel nem vegyülékeny, a természetben elsöprő többsége termésfémként (elemi állapotában) fordul elő kisebb-nagyobb pikkelyek, rögök formájában - de itt a "nagyobb" nagy ritkaságként értendő. Azok a pikkelyek többnyire kicsik. Nagyon kicsik: a dunai aranyból mint százezer-kétszázezer szemcse egy gramm - pedig, mint föntebb láthattuk, az arany igencsak nehéz. Ráadásul nagyon ritka: a földkéreg átlagos aranytartalma tonnánként mindössze 4 milligramm. További baj, hogy dúsulni is kevéssé hajlandó: amikor mennyisége a hordalékban eléri a köbméterenként 1 grammot (ez tonnánként kevesebb, mint fél gramm), illetve szilárd kőzetekben a tonnánként egy grammot, kitermelése már többnyire gazdaságos.

Hordalékból azért könnyebb kitermelni, mert abban a nagyobb pikkelyek (ennek a mérettartománynak a legalján találjuk a föntebb említett, durván 10 ? * 20 ? 1 ?-os dunai aranypikkelyeket) önálló szemcsékként jelennek meg. A szilárd kőzeteket viszont törni kell, méghozzá nagyon apróra, mert a szemcsék kicsik. Annyira apróra törni, hogy a kőzetből felszabaduljanak a dunainál többnyire kisebb szemcsék, rendkívül költséges lenne - és alighanem eredménytelen is, mert az arany roppantul puha és nyújtható: az aranyszemcsék ahelyett, hogy kiszabadulnának, leginkább fölkenődnének a többi szemcsére. Valamennyien olvastunk-hallottunk már emberfejnyi és még nagyobb aranyrögökről, láttuk a XX. század első felének alaszkai aranyásóiról készült filmeket, netán olvastuk Jack Londont - nos, azok a dolgok már nincsenek. A könnyen hozzáférhető aranyat gyakorlatilag mind kitermelték. Így például az egykori kaliforniai aranymezőkön ma is bányásznak aranyat - hatalmas gépekkel, olyan hordalékból, amit az elődök átlag négyszer már átmostak előttük. Elmondhatjuk, hogy az önálló pikkelyekben előforduló termésarany termelésének ideje lejárt - manapság kőzeteiből az aranyat ki kell oldani.

Minek nekünk az arany? A hagyományos válasz ugyebár az, hogy ékszernek - erre rendkívül alkalmassá teszi megmunkálhatósága és az, hogy nem oxidálódik (patinásodik). Úgyszintén közismert az arany vagyonképző szerepe - bár ez a XX. század utolsó évtizedeiben erősen visszaesett, mert az arany nem kamatozik. Ami kevésbé ismert az az arany ipari felhasználása. 2010-ben 3511 tonna arany került a világpiacra; ebből 2341 t a bányákból, és 1170 t volt az újrahasznosított arany. A termelés 2005 óta csökken, és hosszú ideje évi átlag 2 %-kal bővülő ipari felhasználás 2010-ben elérte a 465 tonnát - ennek többségét az elektronikai ipar használja, és e szerepkörében az arany mással nem helyettesíthető.

http://www.hungarorisk.hu/index.php?p=contents&cid=221#4

Szóval, a kioldásnál hagytuk abba, és az aranyat kioldani egyáltalán nem könnyű - éppen mert hogy nem vegyülékeny. Kisipari módszerekben, mint amilyen a hagyományos, kézi aranymosás, az arany kivonására megfelel a higany, aminek intermetallikus (fém-fém) vegyületei az amalgámok. A higany-arany amalgámból kiizzítják a higanyt, és ami a serpenyő alján visszamarad, az az úgynevezett sárarany. Nagyiparban ez nem alkalmazható - a higany drága és mérgező. Ipari méretekben az arany kivonására vagy baktériumokat (Thiobacillus ferrooxidans stb.) használnak, vagy ciánlúgot:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_ci%C3%A1nl%C3%BAgz%C3%A1sa

A baktériumos kivonás gazdaságosságához meleg kell - több fokkal melegebb, mint amennyi Erdély ezen részein van. Marad tehát a ciánlúgzás.

Verespatakon már a rómaiak bányásztak aranyat - azóta többször tértek át egyre kevesebb és kevesebb aranyat tartalmazó új teleptípusok művelésére. Most az új tulajdonos Európa legnagyobb aranybányáját kívánja itt megnyitni: a valószínűleg kitermelhető készlet 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst - összehasonlításként az 1990-es években a Zempléni-hegységben kimutatott két lelőhely készlete 0,6, illetve 0,8 tonna arany.

Fügedi Ubul