A Greenpeace kampánya

A Tatai Környezetvédelmi Zrt. almásfüzitői telephelyével kapcsolatos Greenpeace kampány nem kerülte el a figyelmemet, mint harminc éve környezetvédelmi joggal foglalkozó jogászét, továbbá mint olyan személyét, aki az érintett felügyelőségen dolgoztam és jól tudom, hogy a hatóság milyen dokumentációk és vizsgálatok alapján ad ki egységes környezethasználati engedélyt. Érdekes volt egy kívülálló kollega véleményét is olvasni, azonban számos vonatkozásban kénytelen vagyok a szakvéleménynek ellentmondani.

A jogi vélemény egyáltalán nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az általa kifogásolt tevékenység már hosszabb ideje (25 éve) a szükséges engedélyek alapján folyt, illetve folyik, továbbá az egységes környezethasználati engedélyt kiadó határozat a környezethasználó által készíttetett teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatban szereplő tények és adatok alapján került kiadásra.

Ez a szempont azért érdekes, mivel ebben az esetben nem egy tervezett tevékenység becsült környezeti hatásait kellett a hatóságnak értékelni és mérlegelni a döntés meghozatalakor, hanem egy valóságosan gyakorolt környezethasználat mért környezeti hatásait vizsgálhatta.

Egyben lehet egyetérteni az EMLA jogi véleményével: a határozat valóban nem foglalkozik az egységes környezethasználati engedély tárgyát képező tevékenység valamennyi védett környezeti elemet érintő hatásaival, azok közül egyedül a levegőt terhelő hatásokat részletezi a megfelelő alapossággal.

Ha a határozat indokolása teljes körűen tartalmazná a hatóság által valójában figyelembe vett tényeket és körülményeket, ismert lenne, hogy a tevékenység sem a földre, sem a felszíni, illetve a felszín alatti vizekre nincs káros hatással.

Ezekről azonban az EMLA is meggyőződhetett volna az eljárás nyilvánosságra tartozó iratainak megtekintésével.

Sajnálatos az is, hogy a jogi vélemény egyáltalán nem foglalkozik a komposztálási tevékenység céljával: ebben az esetben ugyanis az egyes hulladékok biológiai úton való kezelése nem cél, hanem eszköz annak eléréséhez, hogy a timföldgyártás által több évtizedig használt vörösiszap tározók lefedése – azaz a környezeti elemektől való elszigetelése – megoldott legyen úgy, hogy a fedő réteg részben megakadályozza a kiporzást, részben pedig alkalmas legyen a növényzet megtelepedésére és ezáltal a több hektáros (Almásfüzitő településen összesen 200 hektár) területen az élővilág vehesse át a fő szerepet.

Tekintettel arra, hogy a fenti cél eléréshez jelentős pénzügyi források is szükségesek – és a timföldgyártást korábban végző gazdálkodó szervezet jogutód nélkül megszűnt – olyan megoldást kell alkalmazni, amely a káros környezeti hatások megszüntetése mellett a pénzügyi feltételeket is biztosítja.

Nézetem szerint - és feltehetően a hatósági szemlélet szerint is - az „elérhető legjobb technika” teljesülését a vörösiszaptározókban lévő hulladéktömeg által okozott, igen magas környezeti  kockázathoz viszonyítva kell megítélni, nem lehet elvonatkoztatnia attól.

Felmerülhet a kérdés: miért nem létezik az Európai Unióban a vörösiszaptározók területének rehabilitálásához BREF dokumentum, vagy a vörösiszap kérdés a többi uniós országban nem jelent környezeti problémát?

Sajnálatos módon az uniós környezetjogban jártas egyesület ezt nem látja problémának.

Különös, hogy egy jogi vélemény, amely végső konklúzióként szükségesnek tartja az egységes környezethasználati engedélyt tartalmazó határozat jogszerűségi vizsgálatát, nem jelöli meg, hogy az milyen módon lehetséges.

Előre kell bocsátani, hogy az egységes környezethasználati engedélyt kiadó határozat 2010. május 12-én jogerőre emelkedett, a hatóság biztosította az ügyféli jogosítványok érvényesítésének lehetőségét.

A fentiek miatt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) VII. Fejezet A.) pontja szerinti kérelemre induló jogorvoslati eljárás megindítására már nincsen mód, a bírósági felülvizsgálat – fellebbezés hiányában – kizárt.

A Ket. VII. Fejezet B.) pontja szerinti hivatalból történő felülvizsgálatról szintén nem lehet szó, mivel a határozat közlésétől számított egy év már eltelt.

A Ket. VII. Fejezet B.) pontja szerinti felügyeleti eljárást, semmisség esetleges megállapítását az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogának törvényi védelme akadályozza.

Felmerülhet még anyagi jogi lehetőségként az engedély visszavonásának kérdése, melyet a 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (R.) 20. § (12) bekezdése abban az esetben enged meg, ha az engedélyezéskor fennálló körülmények változása a korábban kiadott engedély visszavonását teszi szükségessé. Természetesen ebben az esetben a bizonyítás a hatóságot terheli.

Dr. Baranyai Judit

környezetvédelmi szakjogász