„Bárkát kell építeni magunknak”

Bencsik János előadása az energiapolitikáról – lemondása után

„ Mint a számadó juhász a gazdatisztje elé, úgy jöttem ide” – kezdte előadását Bencsik János, december végén leköszönt energetikai államtitkár az Energiapolitika 2000 Társulat Energiapolitika hétfő este című januári rendezvényén, és hozzátette, hogy az elkövetkező  hónapokban részt fog venni sok más konferencián és előadáson, de nem mint előadó, hanem a hallgatóság körében. „Sokat kell tanulnom” – jelentette ki.

Előadásának alcíme a független hazai (energia)politika elérését célozta meg: Öntudatlanul sodródunk-e a megsemmisülés irányába vagy megpróbálunk irányítóivá válni?

A természet megrázza magát, vissza fog állni a „maga kerékvágásába”, mi leszünk a legnagyobb vesztesek. Létkérdés lesz a fenntartható termelés és életmód.

Bencsik a tőle már megszokott teológiai bevezetésében a pénzhatalom ridegségét, a családi hagyományok eltűnését, a pazarló fogyasztást, a nemzetközi befektetőktől való függőséget okolja a fenntarthatatlanná váló hazai energetikai és környezetvédelmi helyzetért.

Előadása nagy része beszámoló volt az elmúlt 1,5 évben az irányítása alá tartozó államtitkárság tevékenységéről – nagyvonalakban. A Nemzeti Energiastratégia 2030, a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv, a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) konkrétumok és részletes adatok nélkül azonban csak nagyszabású tervek, kérdéses eredményű megvalósítással.

Mondhatnánk azt is, nem sok újat hallottunk, főleg annak fényében, hogy január 1-től Bencsik már nincs hivatalában. Mert hogyan tovább?

Németország már bejelentette, hogy szénerőműveket fog újra építeni, ezért talán nem is annyira meglepő módon, az előadás vége felé a szén növekvő jelentőségének hosszabb részt szánt. A hazai szénbázis felülvizsgálata felértékelődik: a Mátra-Bükk, a Mecsek és a Borsodi-ózdi medencék összesen mintegy 4,6 Mrd tonna szenet tárolnak még, ebből 3,3 Mrd tonna a reálisan hozzáférhető szénkészlet. Már halljuk is a környezetvédő civil szervezetek ellenkezéseit. (Arról nem esett szó, hogy a szén elégetésével kibocsátott széndioxid-megfogására léteznek módszerek.)

Tehát mit kell tenni? – tett fel a kérdést Bencsik János előadása zárszavában.

-          a közintézmények és a távhőellátáshoz a helyi megújuló energiákkal való fűtést kell szorgalmazni

-          növelni kell a megújulóenergia- kapacitás növelését – szivattyús-tározós erőművekkel

-          állami tulajdonban lévő energetikai holdingot kel létrehozni az átláthatóság növelésére

-          szakmai befektetők csak kisebbségi tulajdonrésszel rendelkezzenek

-          a rezsibefagyasztás nem megoldás; szolidaritási elemként a tömbtarifát kellene bevezetni

-          Mátra térségében lignit alapú erőműfejlesztés

-          élelmiszer-önrendelkezés

-          a terhek igazságos megosztása.

Bencsik – lemondása után – azt nyilatkozta, hogy míg hivatalban volt, nem mondhatott el sok mindent, hisz a hivatal kötötte. Kár, hogy amikor elmondhatja (bárki is), akkor már nincs súlya.

Környezetvédelem szerkesztősége